2009. március 13., péntek

A völgyek vándora

Wass Albert

Hányszor hittem,hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó,ti kegyetlen rózsaszin hegyek
gyenge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy,ezerszer völgy maradt.

Most este van.Nem látom már az utat
hátha most hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak"messzeföldi- vándor
rokon karokba visszaérkezett!"

Virrad.A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bizva feltekint.

DE ÚJRA VÖLGY,JAJ VÖLGY MARADT MEGINT.

2009. március 4., szerda

ébredés






















Csobogó patakon
hófehér habokon
megcsillan a Hold
méltóságosan.

Ráhajló rekettyét,
csillagok tükörét
keblére öleli
barátságosan.

Csillogó jégcsapot
olvasztó langynapot
hívogat hajnalig
vágyakozóan.

Patakba olvadó,
magát megadó hó
sóhaja hallatszik
elhalkulóban.