2009. december 29., kedd

amorf töredék

Kiüresedtem.
Lelkem katlanában nincs
parázsa szónak

amire leltem
csak amorf töredékek,
emlékei jónak,

szótalanságom
kiállt lelkem pusztáján,
üresen kong csak

a semmi, mégis a
pernye alatt kellene
szikrának lenni.

2009. december 7., hétfő

Advent 2.

Második gyertya
ég,békés illatában
fürdik szeretet.

Leveti csillám
ruháját, s mezítelen
lelke áll eléd.

Gödröket töltök
előtted, simítanám
utadat felénk.


2009. november 29., vasárnap

Advent 1.-Haiku

Az első gyertyát
meggyújtom Uram,várom
jöttödet, imám

halkan suttogom,
nyitom szívemet feléd,
szüless meg remény!

m.
i

2009. november 26., csütörtök

Csengő csillag

Csillagon, ha csengő volna
milyen szépen, tisztán szólna
minden este megkondulna,
és az éjben irány volna.

Ha felhőbe fordul az ég,
vagy havat hullat a sötét éj
becsöngené a héthatárt,
vándort,koldust, s kit ott talál

a céltalan kóborlásban,
vagy szeretet koldulásban
csillag nekik egyként csendül,
s e zenére bánat enyhül.

Vezéreljen istállóhoz
az újszülött kis Jézushoz
tömjént,mirhát, hogyha nem is,
de szívünket vinnénk mi is.

Szólalj, csendülj szívben csillag
falat döntsél,bánatfalat,
hogy a lecsupaszult szívek
csillagúton igaz útra találjanak.


2009. november 24., kedd

a fára akadt hold

Levéltelen fák ágain
fönnakadt a Hold sarlója
kiflivékony zsenge testét
kibogozni nem volt módja.

Éppen akkor járt amarra
egy tinédzser esti szél,
s lefújta a Hold sarlóját
nehogy fönn kapja a tél.

A kiflihold öröménél
csak étvágya volt ölesebb,
hálából kerekre hízott
így fennakadni nehezebb.

ha..ha..haiku

Bíborszín estben
csillan a visszanéző
napnyaláb, rebben

a száraz levél
az enyhe őszben, retten
a félénk, zenél

rozsdás szélkakas
keletirányba táncol
párost a magas

villámhárító
csücskén akadt,szakadt
alliteráció.


2009. november 15., vasárnap

A cigánysoron

Sűrű a sötét
fenyőillatú füst terjeng
látszatbéke terül szét,akár
foltos, időtől szürkült lepedő
kutyaugatás, meg az istálló
felől lódobbanás hallszik



este van este van
ki ki nyugalomban



Apró ablakokból kiszűrődik
a halvány lámpafény
felszín alatt forr
a szegénység közeli élet,
mint savanyú lőre
asszonysorsok fröccsennek
a tűzhelyre, sercegve
két kormos lábas közé.
Kifakult emberi sorsokkal
küzd a kevéske értelem
a másnapi betévőfalaton
töprengne csapzott
őszhaj alatt a barázdált félelem.
Szekérzörgés tör csendet
lopott tűzifa koppan
az udvar kövén
megéled a félhomályos zug
sok fekete szempár
a homályos ablaküveg mögül
reménykacajával kikíváncsiskodik,
levesestányérok mosatlan
halma gyűl a kis asztalon
a toronyból odakong az este tíz
megtelnek a fal mellé sorakozott
bűzös priccsek
tépázott életek sorsszerűsége.



este van este van
ki ki nyugalomban


Sűrű a sötét,
fenyőillatú füst terjeng
kutyaugatás, meg lódobbanás hallszik.


2009. november 9., hétfő

Haikuk én módra

A haiku a vershez  olyan,mint a bonsaj a fához

magzat

Kis mag csirázott
az anyaméhben,új élet,
jövendő csoda.


ősz

Őszbe borult fák
ágán cinegemadár
a tél  közel jár.


székely himnusz

Csillag ösvényen
vezetett nép, megtörve
nem,de elhagyva.


megálmodtalak

Megálmodtalak,
álmom nem vált valóra,
múlttá váltalak.


keleti szél

Jégvirág fakad
tél koccant az ablakon
Nemere süvít.

vezércsillag

 Csillag fénylik, mi
  irányt mutat jászladhoz,
 Te megszülettél.


2009. október 27., kedd

Szerelmes E-k

Kecsegtet  meztelen tested melege
ez feleletem neked szerelmem,
mely hetvenezerszerhetven perce erede
ne szeresselek?
ez megengedhetetlen nekem!.

Szemem elmereng lelkeden,
mely nem tele kehely,
de benned leltem rejtekem
s megmelengetett e hely.

Gyermekek,melyeket nemzett tested velem
nevetnek velem meg veled,
de te el-el feledted
mely tettek teremtek neked, de feledem
s te feledd melyet tettem ellened.

2009. október 25., vasárnap

Hontalan hazában


Idegen ország szívében
zsebkendőnyi táj,
melyet vad történelem
el-vissza cibál,
hontalan sors
saját őshazában
ki nem egyenlített
évszázados számla,
és gyűl, egyre gyűl
a megalázó gúny,
akinek gyökere
messze, mélyre nyúl,
a közönyös olvad
a pénz bizony nagy úr.


Viharverte fenyők
tépve, megalázva
remény egének
nincs vezércsillaga
 hegyek vándorának
ki utat mutathatna,
és gyűl, egyre gyűl
a megalázó gúny
dacos kéz a zsebben
ökölbe szorul,
de csak ennyi,
tenni képtelen
páncél nélkül
melle védtelen.

Pedig nem árva
e talpalatnyi föld,
népbutító szókra
anyja kétkedőn
hárítá el
a kinyujtott kezet,
és levegőt markolt
a csalfa képzelet,
és gyűl, egyre gyűl
a megalázó gúny
dacos kéz a zsebben
lassan ellazul.


2009. október 23., péntek

életem







Volt farsangom
vigalom,
böjt követte
víg napom,
volt szememben
ragyogás

könnycsepp űzte
csillogás.


Szavak voltak
ajkamon,
némán tűrtem
bús napon,
átölelt a
szeretet,
gúzsba kötött
gyűlölet.

Mámorító
hajnalok,
csodaváró
nappalok,
nem teljesült
álomvágyak,
gyermekszűlő
boldogságok.

Táncoltam tiszta
hópelyhek között,
zokogtam fájó
koporsók fölött .
Múltam,jelenem
énné ötvözött
lelkembe egyre több
béke költözött.


Jövőm takarja
titok fátyola
Isten tudója
jó,vagy mostoha.

2009. október 18., vasárnap

az idő sorsa

Ördögszekeret görget az őszi szél,
vadul röpteti át a sekély Olt vizén
gurítja kopár, tar mezők fölött,
mint bolond ki maskarának öltözött.

Még egy-két órára visszanyúl a nyár
fürdeti a kertet langyos napsugár,
de keletről érkezik a tél
a szürke felhő hóesőt ígér.

Elmúlás illata lengi át
a félig kopár fakoronát,
szarka szárnyától leijed
a pár levél, mi fennrekedt.

Csatát veszített az ősz
a keleti sötét szürkefelleg győz,
a súlyos esőcseppeken át
nem látni már színes szivárványt.

Az idő sorsa beteljesedett
önként vállalt magára vad telet,
de bent a szobában pattogó tűz mellett
a tavaszról már álmodni lehet.


2009. október 9., péntek

őszi vers,vagy valami hasonló

Tovatűnő őszben
baktat az idő,
mint hét szűkesztendő
után bőséggel kecsegtető
számvető erő.
Gyümölcseit beérlelte
dolgait elvégezte,
s ha el járt is felette
az óra
nem tér nyugovóra
még nyújtózik kicsit.
Ha ködét szétfújja
előbukkan újra
gazdag pompája
a színnek,
s illatától mámoros
levelek között
baktatunk
lassan
a tél felé.


2009. október 1., csütörtök

Ránk is lenevet a Nap

Pöffeszkedj gőg, hordd orrod magasba
éreztesd személyednek királyi nagyságát
fényezett cipőd ne lépjen az élet sarába,
mert csak te érdemled a lét napos oldalát.

Mint eső után előbújt hernyókra
nyugodtan taposs rá a férgesére
nem is érdemel mást a munkás a béna,
csak a trónon ülő méltó a bérére.

A kalácsban nektek nagy mazsola dukál,
s nyilván több a töltelék, mind a kalács,
a maradékot a seggnyalóknak dobjátok
hadd érezzék értékes tettük diadalát.

De van még, ami elkerülte éles figyelmetek:
a levegőt nem méri drága mérőműszer,
és a Nap ránk is ugyanúgy lenevet,
mint reátok, de még ezerszer is szebben.
Miért ne!
Szebben még ezerszer!


2009. szeptember 30., szerda

igazság-hazugság

Ha a valóságot írom
nyers, száraz és sivár,
közben muszáj kicsit
hazudnom,
hogy érdekesebb legyen,
de bár
ez is akár egy vakbélgyulladás
egyszer csak perforál.

De mi a nem hazugság
kérdezem néha én?
a hegyek kékje
közelről nem is kék,
a szivárvány a csalás
nagymestere,
hát közelből ki ismerete?
Vagy a délibáb
szintén ámítás
a víz kékeszöldje
csak képmutatás.
Tehát ami életünket
szebbé teszi
egy kicsit hazudós,
de jó okból teszi,
mert a száraz, sivár
valódi képeket
egy kis szépítéssel
felékesítheti.

Ami szép az életben
mind csalás,
egy vizuális
ámítás.
Akkor meg miért írjak
valóságot,
inkább írok sok kis
kegyes hazugságot.

2009. szeptember 27., vasárnap

Egy szép őszi nap




















Az őszi harmat reggeli hűvösét
úgy váltja fel a fátylas napsugár,
mint gondos nagymama,
ki betakarja a fázó unokát.
Az őszi nyár, mint egy nem várt prémium
testet-lelket átmelengeti
s bár rövidebbek a munkás nappalok
a mezők emberét jobb kedvre deríti.
Megmozdul a határ
akár egy hangyadomb
eke után dől az illatos földből
a krumpli-a csíki arany
csacsogó asszonyok
a zörgő szekéren
versenyt beszélnek a gépek zajával.
Kérges kezek szaporán
szedik tele a vödröket,
zsákot kötöz a gazda,
 másik a lovát eteti-itatja,
hogy elbírja a megrakott szekeret.
Csodás, verejtékes nap ez
a fáradtság is kellemesen jár át,
a természet ma édes gyermekének  fogad,
s én élvezem napjának őszmeleg sugárát.

2009. szeptember 21., hétfő

üres kispad a kert zugában



Egy aprócska kiskertnek
parányi zugában
anyóka üldögél
ölében múltjával,
kilencven évének
tengernyi súlyával.

Felderül az arca
minden apró zajra
világos kék szemét
a kiskapun tartja,
talán ma, talán most
betoppanhat rajta
bárki, valaki,
hogy magányát elsírja.

Gondolataiban ő
rég csak a múltban él
többször lejátszotta már
élete nagy filmjét:
két háborút,menekülést,
ínségét, özvegységét,
és a hosszú élet
tartalmatlan végét.

Tartják, hogy a
vidám emberek
hosszú életüek,
ő rácáfolt erre,
soha nem nevetett,
és egyszer azt is
bevallotta:
mezítelen testét
még férfiszem
nem illette soha.

Mégsem volt ő
olyan boldogtalan,
csak könnyei folytak
minduntalan.
Már visszaadta
fáradt testét
teremtőjének,
üres lett a kispad
zugában a kertnek.


(a vén körtefa,
mi alatt a kispad állt
azóta kiszáradt
nem tűrte a magányt:)

Nagyanyám emlékére

2009. szeptember 17., csütörtök

valami hiány

Milyen is az emlékezés,
ha az időbe visszamész
gyermekkorra,szülőföldre
kis utcákra, szép mezőkre
visszarángatsz egy-egy percet
egy napot, vagy egy fényévet,
amit akkor ott megéltél
illatot, melyet éreztél
most azt tisztán át is érzed
már hallod is a beszédet
anyádnak az intő szavát,
őszi levelek halk zaját
Visszatér a gondolatod
múlt ködébe,szólongatod,
nem felel.
Amit most az idők múltán
ott találtál, nem a régi,
nem igazi
azt szeretnéd most is látni
gyermekkori önmagad.
Szülőházad sem az mit vártál
az az idő messze jár már...
csak szívedben maradt
valami....
Hiány...

2009. szeptember 7., hétfő

rimek nélkül





















hegyes kövekkel minden nap
megszórod életem ösvényét,
fénybe kapaszkodó ujjaim
egyenként fejted le
a reményről.
miután vérző ujjal
a mélybe zuhanok
tajtékzó szájjal
mutogatsz a publikumnak:
na látjátok: Ez ő!
a szakadék fölött
az ejtőernyőm kinyitom,
és innen átlátom a világot.
átlátok rajtad, és fölötted,
az álmaim nem zárhatod
keretbe.
Ágyő!

holdtalan éj











Az éjszakának
nem volt ember arca,
holdtalan éj volt,
garázsajtó,
autóriasztó hangja szolt.
Tíz féle
hangja volt:
nyújtottan,
csipogón,
reccsenőn,
sípolón.
Az autó fénye
filmeket vetít
a falra.
A sós könny
a párnán
nedves volt,
és hideg.
Az éjnek nem volt
ember arca,
csak emberi
könnye,
és fájdalma
volt.

Jó barátom

















sok ideje
nem láttalak,
s most egyszerre
rám tört a sok
közös emlék
a nevetés
a szenvedés.
Te voltál ki
meghallgattál
gondjaiddal
nem untattál
jobban szerettél,
mint magadat
jó kutyám.
Bocsássál meg
jó barátom,
én voltam ki
tovább álltam,
mert ott nem volt
maradásom,
de nem miattad
jó kutyám.


2009. augusztus 24., hétfő

nyárutó






















Még forró a nyár,
még kövér a nyáj,
de reggelente már
ködben térdig jár
a határ.

Borízű zamatok,
balzsamos illatok
hátán
csillogó ökörnyál
szálldogál.

Falomb között a sárga
levél színhatása
még csalóka, vidám
de az óra jár
holnapra már száz
holt levélen jársz.

2009. július 20., hétfő

Rekviem anyámért,apámért
















Kutatom egy ütött-kopott
régi láda titkait,
feltárom a gyermekévek
 becsben tartott kincseit.
-Egy piros pettyes kisruha,
egy topán, egy rongybaba,
amit apró maradék anyagból
anyám keze alkotott.
-Horgolótűk,csipkeminták,
melyet becsben megőrizem,
egy kötény-a nagyanyámé-
melyben legelőször főztem,
amíg ő a kispadon
zoknit stoppolgatott.
-Egy toll bőrtokkal - az apámé,
mellyel  egy fakókék  füzetbe
verset írogatott
és legnagyobb kincs, ereklye-egy notesz,
melynek minden lapjához
egy történet tartozott.
Harmincnégy édesanyám,
kilenc éve, hogy apám elment
pihenésetek legyen csendes
rátok mindig szeretettel emlékezem.
Örök álmotok legyen
békés nyugalom
életetek bére, isteni jutalom.













2009. július 13., hétfő

Apró gondolatok

















szürke por

Felhők fölé emelkedem,
hogy esőben is láthassam a napot
s amikor újra visszaereszkedem
szürke por üli meg arcomat.




szeretet vers


Ha a szerelem él- csupán erotika,
ha elmúlt -akkor meg fájdalom,
én csak a szeretetről vagyok képes írni,
ami örök, s nem csak egy fogalom.


asszonysorsok


Mint annyi pajzs az élet harcaiban
védő-óvó karok a családi bástyákon,
életadó szent oltáraitokat
díszíti csodás öröm és fájdalom.


szétpergő gyöngyszemek


A felszínes kapcsolatok
vékony szálra fűzött gyöngyszemek
amik egy apró érintésre
nyakamról szanaszét peregnek.


2009. július 7., kedd

nyári alkonyat

















Szelíd nyári alkonyat
naptemető pillanat
holdszülető bámulat
elringató bódulat.

Tóra vetült árnyékfát
szellő lenget s holdvilág
messzejáró napnyugtát
éj követi,  csillagár.

Megrezzen a sima tó
béka csobban halihó
szúnyogot falt ó de jó
telebendő csudajó.

2009. július 2., csütörtök

eső után









Viharos éj után ragyogva kél a Nap
a tisztára fürdött világ frissen, üdén ébred
mint ezernyi smaragdzöld kiskövek
csillognak az ágon apró esőcseppek.

A harangvirág apró csengettyűjén
szárítkozik röpkeszárnyú lepke
szétteríti szép tarka szárnyait
aprókat rezzen nedves rovarteste.

Csintalan madársereg csattog
hálásak a friss üdezöld világért
színes szőnyegét virítva
velük örül erdő, mező s a rét.

Bámullak Természet, mily tettre vagy képes
s csodálom a mindent mozgató erőd,
de mind e forgatagban, borúban-derűben
Istent érzem mindenek fölött.


2009. június 30., kedd

váratlan vendégem

Néha -néha megtréfál az élet,
talán azért,hogy ne bízzam el magam,
vagy tán nem fizettem be valamely bérletem?
pedig erről szólott jópár telem- nyaram.

Már-már azt hittem,hogy kezdem megismerni,
s ha már ismerős lett nem ellenség többé,
de alattomosan mindig kicselezi
nem várt vendégként orvul törtet elé.

A napsütéses szép nyár nem az ő kedvence,
de nem finnyás a lelkem akkor is meglephet
s bármi fából faragtak is engem
Isten bizony,hogy két vállra fektet.

Most pillanatnyilag nem a legfőbb gondom,
hogy éppen ővele foglalatoskodjam
Eredj hát hívatlan,váratlan vendégem
Isten hírével, nevedet sem halljam!

2009. június 18., csütörtök

Beszél hozzám a szél
















Beszél hozzám a szél,
s én csendben hallgatom
egy lágy szellődalt dalol,
én vele dúdolom.

Mint lágy fuvola hangja
úgy leng át a réten
virágsimogató
meleg napsütésben.

Illatot hord a szél
a nyár édes illatát,
s körém teríti szét
illatát, dallamát.


2009. június 15., hétfő

A falu este -

-régen-


Száll az esti harang búgó, kedves hangja
belevegyül egy eltévedt tehénnek kolompja,
gazdasszony a sajtárt szép tisztára mossa,
vacsorát a kályha szélére taszítja.

Férjeura épp most toppan a házba
tarisznyáját kócos kislányának adja,
huncut pillantással oda szól az anyja,
madárlátta kenyeret keresel leányka?

A körtefa alatt türelmesen várja
vacsoráját a kutyájuk Sára,
cirmos cica a kertjük sarkában
várja meg sorát a vacsoraosztásra.

Az estebéd alatt csöndben van a család,
csak a kanál koccan a tányér oldalán,
a lámpára száll egy nagy éjjeli lepke
a fényesség lesz egyszer neki veszte.

Behallszik a kis folyó zúgása,
és a körtefának enyhe susogása.
elalszik a lámpa, alszik a kis lányka
csak a kutya ugat odakinn ,a Sára.



-és most

Száll az esti harang búgó,kedves hangja
belevegyül a szomszéd rekedtes magnója,
a gazdasszony idegesen lesi az óráját,
a faluból várja az élete párját.

Két kocsma is útba esik, s a vonzásuk oly nagy,
hogy a gazda nem áll ellen e nagy vonzalomnak.
A leányuk talpig sminkben épp talira készül
telefonnal a kezében beszól:Na csá! s kiperdül.

Belebotlik az udvaron az édesapjába,
aki éppen harcba szállt a gravitációval.
A kályhán hűlt helye a finom vacsorának,
az asszony nekiült a telenovellának.

Zúg a mosógép, s a mikró nagyot sípol
elalszik a gazda, jó nagyokat horkol,
az éji lepkének nincsen hol kerengni,
s kutyának sincs kedve éhesen ugatni.


2009. június 12., péntek

Nem ballag,csak billeg a kislányom a nyolcadik osztályból















































Billegtek (így nevezik a kicsik ballagását) a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium nyolcadikos növendékei.
A családunk is össze került erre az eseményre.







2009. június 8., hétfő

Ki hallja meg?

Ki hallja meg
a csend neszét,
az éj üzenetét,
a hangtalan szavak
virágénekét?

Ki látja meg
a szürke kavicsot,
levesben a sót,
néma tekintetben
az embert, a jót?

Ki érti meg
az élet lényegét
a gondolat rejtelmét,
a kimondatlan szavak
riadt kétségbeesését?

Aki néz, de nem lát
aki lát, de nem ért
felelős mindezért,
felelősek vagyunk
mindnyájan egymásért!


2009. május 29., péntek

Köszöntő gyermekeimnek

Anyafámnak
három ága
három gyönyörű
virága,
fiú ágán
ring két bimbó
leány ágán
ring két bimbó.


Gyermeknapon
szívem egész
szeretetét
nektek adom,
s nem csak ezen
az egy napon,
amíg élek
szeretetem
addig adom.
Köszönöm,hogy
vagytok nekem
három gyönyörű
gyermekem,
s köszönöm
a bimbócskáknak,
a négy kicsi
unokáknak
mosolyát!


2009. május 27., szerda

keresztvivők
















Csengettyű hangja
adja a ritmust
messziről jönnek,
s még hosszú az út
zászlók erdeje
lebben a szélben,
de egyre közelebb
a cél:a csúcs.

Elől a sorba
keresztet hordva
ballag az ember
előre néz,
nincs maradása
Csíksomlyó várja,
bár fárad a láb
és zsibbad a kéz.

Felér a hegyre,
felszusszan végre
lásd eljöttem újra:
fogadd imám
fáradt testemnek,
bűnös lelkemnek
Te adsz egyedül
enyhet ANYÁM!


2009. május 24., vasárnap

vers, magamnak

















Magamnak írom
versemet
gondolataimnak
segítőkezet
nyújtok.
Lelkem
színpadára állok
és szavalom
magamnak
tagoltan,
hogy megértsem:
vagyok!
És létemnek célja
van velem
és nem
gyümölcstelen
fa vagyok!
Bennem is vannak
indulatok
és haragok
és van sok,
sok szeretet,
melyet vény nélkül
adok!


2009. május 13., szerda

Ha lennék










Ha virág lennék margaréta lennék
fehér szirmú mezei virág,
pásztorlegény kalapdísze lennék,
mit kedvesének ajándékba szán.

Fa ha lennék rezgőnyárfa lennék
mely tán összerezzen minden kis szellőre
de a nagy viharnak dacosan ellenáll
 lombja közt sok madár lel menedékre.

Ha víz lennék, talán harmat lennék
hajnalokon csillogó tiszta csepp
 mint pillán a könny, ágak végén lengnék
vagy felkelő nap csókolná testemet.

Ház ha lennék erdei lak lennék
mely egy tisztás közepén lapul
fáradt vándor pihenése lennék
ha kifogyott az út a lábai alól.

2009. május 8., péntek

A Napba Öltözött Asszonyhoz




















Sorsomnak szétfoszlott köntösét
lábad elé helyezem Anyám,
foltozd meg égi jóságoddal,
fénykezeddel viseltes ruhám.

Itasd át kérlek nagy szereteteddel
az élet porától sújtott lelkemet,
napruhádnak az érintésével
oszd meg vélem szent kegyelmedet.

Ha nem találsz méltónak,
hogy magadhoz felemelj Anyám,
hajolj le kérlek csak egy percre,
s add rám újra viseltes ruhám.

Most csak egyedül én állok
szent szobrod lábai előtt,
de jönnek majd emberek,
kiknek még viseltesebb a sorsköpenyük.

Áldó kezed őrájuk tedd Anyám,
hol nagyobb a szűkség, a szenvedés,
én majd még viselem feslett sorsruhám,
erőt Te adtál nékem Szűzanyám.

2009. április 22., szerda

A Föld napja





















Egyik oldalad mindig fényben fürdik
amíg a másikon sötét éj honol,
jégtömböktől fázik fejed,lábad,
de törzsedre forró sivatag karol.

Háborút és békét
egyaránt megtűrsz hátadon,
de néha túl sok a borzalom
és bele-bele remegsz.

A szíved egy fortyogó katlan,
mely néha túlcsordul
szétterítve láváját testednek
körüle minden szétolvad,lángra gyúl.

Jó öreg bolygónk, kedves földgolyónk,
ha még vannak rejtett tartalékaid
rejtsd el jó mélyen magadba,
mit emberi tudomány fel nem derít.

Csak akkor engedd kiásni magadból,
s oda dobd,mint egy mentőövet,
amikor az emberiség teljesen
kipusztított minden élő helyet.

2009. április 20., hétfő

színes vers












A kék égen fehér felhő
a zöld réten sárga pitypang,
fehér kicsi ház ajtaján
szürke hajú kis anyóka.

Látja ezt a zöld kalapos
ősz apóka, s oda kérdez:
hova-hova szürke anyó?
Há' sze'látja,a kecskékhez!

Fehér foltos, szürke gida,
és egy piros tehenecske
várják a friss zöld füvecskét
meg a tiszta, hűs vizecskét.

Kék nadrágos, barna hajú
dédunoka megérkezik
kézen fogva sárga hajú
piros szoknyás lánytestvérét.

Szürke anyó meghatódva
kutatja fehér keszkenőjét,
és megtörli a  dédunoka
kipirosodott könnyes szemét.

Szürke anyó,
szürke apó,
barna fiú,
szőke lány
vígan ölelkeznek össze
a fehér kis ház udvarán


2009. április 8., szerda

élet vonat

Évszakok után lépkedek
utánam az évek,
s a rengeteg
móka meg kacagás
meg bánat
meg lázadás
marad.
A kattogó vonat átsuhan
buja zöld réteken,
elhalad,
felégetett tarlót
maga mögött hagy
az élet vonat.
Idegen szemekben tétova
gondolat morzsa
pillanat,
reszkető kezekkel
integet
az állomáson a tömeg,
a vonat fékez
lassít és megáll.
Akinek muszáj az leszáll,
a többi lehúzza az ablakot,
s kitekint,
egy távozónak odaint,
majd visszaül
és elmereng.
Az élet vonat tovább
zakatol,
hosszú az út,vagy
megáll valahol
kérdezed,
a kalauz rábólint,
s te nem érted.
Évszakok előtt lépdelek
utánam telek,
s kikeletek,
életem delén robogok
utánam évek,
s tegnapok.
Előttem a titok,
hogy vajon még
meddig utazhatok?

2009. február 18., szerda

tavaszváró

















Szél suhant át a városon
játszadón,
enyhe fagyoson,
borzolva ágat
s felleget,
tisztítva utat,
s tereket.
Szellő suhant a dombtetőn,
langyosra enyhült,
lebbenőn,
simítva végig
porhavon,
február végi
alkonyon.
Szél suhant át a fák alatt,
telet kergető
fuvallat,
szélesre tárja
kapuját
táncolva várja
évszakát.

2009. február 9., hétfő

Jön a tél

















Nehéz őszi fellegekből hull az őszi eső,
de már illatáról érzik,hogy a tél jő,hogy a tél jő.

Már az öreg Hargitára leteríté paplanát
mint odaadó édesanya beborítja városát.

Kis cinege vadul röpköd nyírfa ágon föl meg le
érzi,hogy a tél közeleg,s messze még a kedvese.

Szólítsd,szólítsd kis cinege párodat ,míg jön a fagy,
mert az árva kis madárnak ritkán jön el a tavasz.

Kedvesed,ha megtaláltad el ne engedd cinege,
mert a fagyos,hideg télben jól jön majd a melege.


Szeretetláng















Jó napok
,rossz napok
egymást követve,
robotok
karöltve
adják életünk.

Méltatlan ,ártó szó ,
ritkán jó,
gyógyító
érintés
oly kevés.

Szeretet lángomat
félútig
elviszem,
vagy tovább,
érintsd meg,
melegít sugara.

Hozd közel
megértés
szavait
énhozzám
zálogul,
megértő
szavamnak
válaszát.